Nagy szavak

Igen, az a bizonyos rettegett valami. Mindenki fél tőle, vagy ha nem is fél, izgulni mindenki izgul. Hát igen ugyanis a szerelem, a jó kamaty vagy hasonló dolog miatt megyünk bele ebbe a kiszámíthatatlan helyzetbe. És akkor ott vannak a kérdések, ha a szerelmet keressük, hagyjam, hogy megcsókoljon, vagy ne? És a többi…

De ha belegondolunk a másik fél is épp oly izgatott, mint mi. És különben is mi van, ha nem szimpatikus, vagy épp ez az ?! Attól félünk, mi van ha szimpatikus? Mert lehet, hogy mi nem tetszünk neki, elszúrjuk egy rosszkor elhangzó szóval……. Na igen ez már komplikáltabb esett, mert meg akarunk felelni. És ez sokszor a negatív, az ellenkező irányba mozdítja a dolgokat.

Én ettől félek, nem attól, hogy nem lesz szimpatikus, mert ha nem tetszik fölénybe vagyok, én döntöm el mi lesz, és ez megnyugtat, az idegesség eltűnik. De ha szimpatikus, rögtön megjelennek azok a bizonyos pillangók, és görcsölni kezdünk. De miért is?! Mi sem tudjuk valójában.

Valaki azt mondja a vakrandi a nagyon elkeseredettek számára van, szerintem nincs igazuk, izgalmas és közben magunkról is sok mindent megtanulhatunk, és ott van a lehetősége annak is, hogy a semmiből valami lesz, a pillangók és görcsök ellenére is……